Nyaralas II.

‘Csikorszagban, hol az erdok
zoldebbek talan, mint mashol,
ahol ezust hangu rigok
enekelnek a nagy fakon,
s hol a fenyok olyan melyen
kapaszkodnak a ven foldbe,
kitepni vihar sem tudja
maskeppen, csak kettetorve,
van ott a sok nagy hegy kozott
egy szeliden, szepen hajlo,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli orias lo.
Ugy is hivjak: Nyergesteto;
egyik kengyelvasa: Kaszon,
a masik meg, az innenso,
itt csillogna Csikkozmason.
Nemcsak szep, de hires hely is,
fonn a teton a nyeregben
ott zoldellnek a fenyofak
egesz Csikban a legszebben,
ott eresztik legmelyebbre
gyokeruket a ven torzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkabb szalig kettetornek.
Evszazados az az erdo,
all azota renduletlen,
szabadsagharcosok vere
luktet lenn a gyokerekben,
mert temeto ez az erdo,
es kopjafa minden szal fa,
itt esett el Gal Sandornak
szaznal is tobb katonaja.
Veres harc volt, a patak is
vertol aradt azon reggel.
Tamadt a car es a csaszar
hatalmas nagy hadsereggel.
De a vedok nem rettentek
- alig voltak, ha ketszazan -,
alltak, mint a fenyok, a harc
rettento vad viharaban.
Vegul csellel, arulassal
delre korulvettek oket,
de nem adta magat szekely,
mint a szalfak, kettetortek.
Elamult az ellenseg is
ekkora batorsag lattan,
zaszlot hajtva temette el
a hosoket a hegy hatan.
Ugy haltak meg a szekelyek,
mind egy szalig, olyan batran,
mint az a gorog haromszaz
Termopule szorosaban.
Nem tud roluk a nagy vilag,
hostettukrol nem beszelnek,
hiruk nem orzi legenda,
dicsoito harci enek,
csak a sirjukon nott fenyok,
fonn a teton, a nyeregben,
s azert zoldell az az erdo
egesz Csikban a legszebben.’

(Kanyadi Sandor – Nyergesteto)

Explore posts in the same categories: Kulvilag