Cross 4.

‘Az Ur az en pasztorom; nem szukolkodom.

Fuves legelokon nyugtat engem, es csendes vizekhez terelget engem.

Lelkemet megvidamitja, az igazsag osvenyein vezet engem az o neveert.

Meg ha a halal arnyekanak volgyeben jarok is, nem felek a gonosztol, mert te velem vagy; a te vesszod es botod, azok vigasztalnak engem.

Asztalt teritesz nekem az en ellensegeim elott; elarasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

Bizonyara josagod es kegyelmed kovetnek engem eletem minden napjan, s az Ur hazaban lakozom hosszu ideig.’

(23. zsoltar)

Epilogue

Amikbol keletkeznek a dolgok, azokba tortenik a pusztulasuk is ‘szuksegszeruen; mert buntetest es jovatetelt fizetnek egymasnak jogtalankodasaikert az Ido elrendelese szerint’

(DK 12 A9)

Elet

‘A vilagossag a sotetsegben fenylik, de a sotetseg nem fogadta be.’

(Jn, 1,5)

Nyaralas II.

‘Csikorszagban, hol az erdok
zoldebbek talan, mint mashol,
ahol ezust hangu rigok
enekelnek a nagy fakon,
s hol a fenyok olyan melyen
kapaszkodnak a ven foldbe,
kitepni vihar sem tudja
maskeppen, csak kettetorve,
van ott a sok nagy hegy kozott
egy szeliden, szepen hajlo,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli orias lo.
Ugy is hivjak: Nyergesteto;
egyik kengyelvasa: Kaszon,
a masik meg, az innenso,
itt csillogna Csikkozmason.
Nemcsak szep, de hires hely is,
fonn a teton a nyeregben
ott zoldellnek a fenyofak
egesz Csikban a legszebben,
ott eresztik legmelyebbre
gyokeruket a ven torzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkabb szalig kettetornek.
Evszazados az az erdo,
all azota renduletlen,
szabadsagharcosok vere
luktet lenn a gyokerekben,
mert temeto ez az erdo,
es kopjafa minden szal fa,
itt esett el Gal Sandornak
szaznal is tobb katonaja.
Veres harc volt, a patak is
vertol aradt azon reggel.
Tamadt a car es a csaszar
hatalmas nagy hadsereggel.
De a vedok nem rettentek
- alig voltak, ha ketszazan -,
alltak, mint a fenyok, a harc
rettento vad viharaban.
Vegul csellel, arulassal
delre korulvettek oket,
de nem adta magat szekely,
mint a szalfak, kettetortek.
Elamult az ellenseg is
ekkora batorsag lattan,
zaszlot hajtva temette el
a hosoket a hegy hatan.
Ugy haltak meg a szekelyek,
mind egy szalig, olyan batran,
mint az a gorog haromszaz
Termopule szorosaban.
Nem tud roluk a nagy vilag,
hostettukrol nem beszelnek,
hiruk nem orzi legenda,
dicsoito harci enek,
csak a sirjukon nott fenyok,
fonn a teton, a nyeregben,
s azert zoldell az az erdo
egesz Csikban a legszebben.’

(Kanyadi Sandor – Nyergesteto)

Szeretok

‘Am, hogy nemi bizonysagot lelhessen a sziv e
nema, sotet korban: kell, hogy az ej mirank
szent feledest hintsen s ugyanolytan mamort, hogy ezentul,
mint szeretok szolnak, szoljon akeppen a szank,
hoskent eljunk, telt kupa mellett s szunnyadozatlan,
szent emlelek kozt, ebren, amig kivirad.’

(Holderlin – Kenyer es bor, reszlet)

Nulladik tipusu talalkozas

‘When the revenant came down
We couldn’t imagine what it was
In the spirit of three stars
The alien thing that took its form
Then to Lebanon, oh God
The flashing at night, the sirens grow and grow
Oh, history involved itself
Mysterious shade that took its form
Or what it was, incarnation, three stars
Delivering signs and dusting from their eyes’

(Sufjan Stevens – Concerning the UFO Sighting Near Highland, Illinois)

Entartete Kunst?

‘Most of it’s too dreary
or too cherry red.
If it’s a chair, it’s
covered with things
the savior said
or should have said—
dense admonishments
in nail polish
too small to be read.
If it’s a picture,
the frame is either
burnt matches glued together
or a regular frame painted over
to extend the picture. There never
seems to be a surface equal
to the needs of these people.
Their purpose wraps
around the backs of things
and under arms;
they gouge and hatch
and glue on charms
till likable materials—
apple crates and canning funnels—
lose their rural ease. We are not
pleased the way we thought
we would be pleased.’

(Kay Ryan – Outsider Art)

Atkozott eso

‘miota itt lakom meg egyszer sem esett az eso – mondtad,
mikor eloszor mentem fel hozzad

ebbol mar gondolhattam volna,
hogy van valami kulonos
veled meg velem meg az idovel,
de akkor meg csak a hatad vonalat figyeltem az ablakban,
hogy kihajolsz-e, vagy kinyujtod-e a kezed,
de te ugy gondoltad, anelkul is pontosan tudod,
milyen erzes megazni, hogy ujra megtenned

ez volt az elso dolog, amiben kulonboztunk, de
ennek a mozdulatnak a hianyat meg olyan konnyu volt megmagyarazni’

[Kis Orsolya - O Menino Maluquinho (utszo)]

Hegel

‘Megismerni az eszt mint rozsat a jelen keresztjeben s ezzel orulni ennek a jelennek: ez az esszeru belatas, a megbekeles a valosaggal, amellyel a filozofia azokat ajandekozza meg, akiket egyszer a belso szozat felszolitott, hogy felfogjak s abban, ami szubsztancialis, eppigy fenntartsak a szubjektiv szabadsagot, s hogy a szubjektiv szabadsaggal ne egy kulonosben es esetlegesben alljanak, hanem abban, ami magan- es magaertvalo.’ (A jogfilozofia alapvonalai. Eloszo)

Annual

‘Ket karodban ringatozom
csondesen.
Ket karomban ringatozol
csondesen.

Ket karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Ket karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.

Ket karoddal atolelsz te,
ha felek.
Ket karommal atolellek
s nem felek.

Ket karodban nem ijeszt majd
a halal nagy
csondje sem.
Ket karodban a halalon,
mint egy almon
atesem.’

(Radnoti Miklos – Ket karodban)