‘Ket karodban ringatozom
csondesen.
Ket karomban ringatozol
csondesen.
Ket karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Ket karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Ket karoddal atolelsz te,
ha felek.
Ket karommal atolellek
s nem felek.
Ket karodban nem ijeszt majd
a halal nagy
csondje sem.
Ket karodban a halalon,
mint egy almon
atesem.’
(Radnoti Miklos – Ket karodban)
‘When the thorn bush turns white that’s when I’ll come home
I am going out to see what I can sow
And I don’t know where I’ll go
And I don’t know what I’ll see
But I’ll try not to bring it back home with me
Like the morning sun your eyes will follow me
As you watch me wander, curse the powers that be
Cause all I want is here and now but its already been and gone
Our intentions always last that bit too long’
(The Black Ghosts – Full Moon)
‘We stand above the water – sun, cat, plane tree, me
and our destiny.
The water is cool,
The plane tree is tall,
The sun is shining,
The cat is dozing,
I write verses.
Thank God, we live!..’
(Nazim Hikmet – Tale of Tales)
‘Never was there a time when I did not exist, nor you, nor all these kings; nor in the future shall any of us cease to be.’
(Krisna – Bg 2:12)
“A pokol terelmeny. A mennyorszag is.
Ketfele ter. A mennyorszag szabad,
a masikra lefele latunk,
mint egy alagsori szobaba,
fontrol lefele latunk, mintha
egy lepcsohazbol kukucskalnank lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobanak ajtajan at.
Ott az tortenik, ami epp nekem
kibirhatatlan. Talan nem egyeb,
kibontanak egy rongyosladat,
lemerik, hany kilo egy hattyu,
vagy ezerszeres ismetlesben
olyasmirol beszelnek azzal
az egyetlen lennyel, kit szeretek,
mirol se irni, se beszelni
nem lehet, nem szabad.”
(Pilinszky – Terek)
‘Hat o nem eppen kifinomult lelek…, hanem kozonseges senki, akit nem erdekel mas, csak az igazsag.’
(Platon – Hippiasz)
‘A hazad itt allt, – szerte szallt!
Ezt latod, erted. Azt nem erted,
hogy hazad eppen igy ert veget –
A csoda, hogy addig is allt!
Mert nem volt hazanak eleg,
hogy emesztesed vacsorara
e dombok aszujat kivanta,
es e lapalyok kenyeret.
Es nem volt hazanak eleg,
hogy elmosolyodtal es oldalt
oda is neztel, ha megszolalt
izes magyarul a cseled.
Es nem volt hazanak eleg,
hogy este, leteve a konyvet,
elnyeltel Bottyanert egy konnyet:
az volt a fem, a derek…!
Es nem volt hazanak eleg,
hogy kitekintve vonatodbol
elgondoltad az aratokrol:
mast erdemelne ez a nep.
Es nem volt hazanak eleg,
a harom szin, ha rad se hagytak,
hogy egykor jelkep volt: szabadsag,
egyenloseg, testveriseg!
Es nem volt hazanak eleg,
hogy idegeden atengedted
ho szeszkent azt a nehany verset,
Adyet, Tothet, Jozsefet.
Es nem volt hazanak eleg,
a Gellerthegyen a raketa
s a Varosiban a bokreta
es a szobroknal a beszed
s a szollohegyi estebed
s a dunnyoges, mig poharadbol,
a holdvilagban a vorosbor
tigris-szeme villant feled
es lengetted ujjad hegyet
az eg fele, mint ezred ota
minden magyar, ha szol a nota
es Gracza Gyorgy s a Feszty kep
es ha, elvezve a veszelyt
es azt a kejt, hogy megjosoltad,
hallgattal titkos leadokat
/es utana ciganyzenet/
s a hortobagyi magas eg
s a negyes gemeskut nagy arnya
s az elso kiraly koronaja
diszitve penzed kozepet
s ha ugy mondtad: is: feleseg
e szep szoval s ha, bar biraltad,
edesnek nevezted apadat,
s a falon a festett cserep.
Nem volt a hazanak eleg,
nem volt eleg, hogy el ne essen,
tudd meg, az volt a csoda itten,
hogy ossze nem dolt mar elebb!
Mert attol nem lett a tied,
hogy hizelegve es hazudva
raragasztottad egy hegycsucsra
egy kiraly, egy vezer nevet.
Nem volt eleg, nem volt eleg
sem a huseg, sem szivossag,
mitol egybeall egy-egy orszag
s nemzet is lesz a nemzedek.
S a batorsag sem volt eleg.
Kulon-kulon bar odahagyta
sorsat a sok hos aldozatra,
az sem volt eleg menedek.
Mert sem ero, sem bolcseseg
nem lehet eleg, hogy megojja
a hazat, amelyben rakoja
nem lelheti meg a helyet.’
(Illyes Gyula – Nem volt eleg)
‘Boldogok a szelidek: mert ok oroksegul birjak a foldet’
(Mt. 5:5)
‘I count the days to find
What was left behind
Only these names I clutch
Will lead me to my home
Somehow this river marks
A wrinkle hand in mine
And everyday that parts
The water into two
Mothers and feathers start
To drown the living proof
I can’t remember these lakes of blood
Wrapped in a blanket
There sweats a cut’
(The Mars Volta – Cygnus… Vismund Cygnus)
